Ez egy tök jó és igen jó kedélyű film. Félve ültem le elé de minden tekintetben pozitív volt a benyomásom. A film alapötlete korántsem új. Két tesó találkozik évtizednyi kihagyás után. Feltörő indulatok, csipetnyi szomorúság, a gyerekkori álom megvalósítása. Két teljesen más embertípus akiket azonban összeköt a vérük. És ez az ami a fő ereje a filmnek. A testvéri, mindenek feletti szeretet újra és újra megcsillan. A valószerűtlen de mégis elfogadható kalandok amiken keresztül egyre jobban megismerjük őket humorosak és/vagy éppen katasztrofálisak. Működnek. Nem fogsz megszakadni a nevetéstől de megmelenget az biztos. A film címe egyébként találó (25km/h). Egyáltalán nem kapkodnak a történések, van időnk mindent megemészteni mégsem érzed, hogy lemaradnál valamiről.
A szereplők emberközeliek, valóságosak. A német környezet pedig érdekes fricska.
A film teljesen rendben van. Mindenkinek ajánlom de a felnőttek fogják igazán érteni. Péntek esti mozinak megfelel. (És tuti, hogy többször jut eszedbe utána a tesód...)